Funeral Sermon and Prayer
From Wikipedia, the free encyclopedia
The Funeral Sermon and Prayer (Hungarian: Halotti beszéd és könyörgés) is an old handwritten Hungarian text dating to 1192-1195. It was found on the 154a. page of the Codex Pray.
The importance of the Funeral Sermon comes from that it is the oldest surviving Hungarian, and Finno-Ugric text (although the first records of Hungarian are in a charter dated to 997). The whole sermon has two parts: the sermon's text (26 lines and 227 words) and the prayer (6 lines and 47 words). If one does not count repeated words, there are 190 individual terms in the script. The work was written after a Latin version (whilst the Hungarian edition is a particular writing rather than a translation). Since 1813, the manuscript has been kept in Budapest, Hungary.
Contents |
[edit] The text
[edit] Old Hungarian
Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. yſa pur eſ chomuv uogmuc. Menyi miloſtben terumteve eleve miv iſemucut adamut. eſ odutta vola neki paradiſumut hazoa. Eſ mend paradiſumben uolov gimilcictul munda neki elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilce tvl. Ge mundoa neki meret nu eneyc. yſa ki nopun emdul oz gimilſtwl. halalnec halalaal holz. Hadlaua choltat terumteve iſtentul. ge feledeve. Engede urdung intetvinec. eſ evec oz tiluvt gimilſtwl. es oz gimilſben halalut evec. Eſ oz gimilſnek vvl keſeruv uola vize. hug turchucat mige zocoztia vola. Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec. Horogu vec iſten. eſ veteve wt ez munkaſ vilagbele. eſ levn halalnec eſ poculnec feze. eſ mend w nemenec. Kic ozvc. miv vogmuc.
Hog eſ tiv latiatuv ſzumtuchel. iſa eſ num igg ember mulchotia ez vermut. yſa mend ozchuz iarov vogmuc. Wimagguc uromv iſten kegilmet ez lelic ert. hug iorgoſſun w neki. eſ kegiggen, eſ bulſassa mend w bunet. Eſ vimagguc ſzen achſcin mariat. eſ bovdug michael archangelt. eſ mend angelcut. hug uimaggonoc erette. Eſ uimagguc ſzent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. eſ ketnie hug ovga mend w bunet. Eſ vimagguc mend ſzentucut. hug legenec neki ſeged uromc ſcine eleut. hug iſten iv uimadſagucmia bulſaſſa w bunet. Eſ zoboducha wt urdung ildetuitvl. eſ pucul kinzotviatwl. eſ vezeſſe wt paradiſu nugulmabeli. eſ oggun neki munhi uruzagbele utot. eſ mend iovben rezet. Eſ keaſſatuc uromchuz charmul. Kirl.
Scerelmeſ bratym uimagomuc ez ſcegin ember lilki ert. kit vr ez nopun ez homuſ vilag timnucebelevl mente. kinec ez nopun teſtet tumetivc. hug ur uvt kegilmehel abraam. yſaac. iacob. kebeleben helhezie. hug birſagnop ivtua mend w ſzentii eſ unuttei cuzicun iov felevl iochtotnia ilezie wt. Eſ tiv bennetuc.
[edit] Hungarian (slightly archaic)
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először (a) mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki (a) Paradicsomot házául. És mind (a) Paradicsomban való gyümölcsből, mondá neki, éljen. Híján [csupán] tiltá őt egy fa gyömülcsétől. De mondá neki, miért ne ennék: "Íme, ki [mely] napon eszel az gyümölcsből, halálnak halálával halsz." Hallá holtát teremtő Istenétől, de feledé. Engede (az) Ördög intésének, és evék az tiltott gyümölcsből, és az gyümölcsben halált evék. És az gyümölcsnek oly keserű vala (a) vize [leve], hogy (a) torkukat megszakasztja vala. Nem híján [csupán] magának, de mind (az) ő (egész) fajának halált evék. Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba, és lõn (a) halálnak és pokolnak fészke, és mind (az) ő (egész) nemének. Kik azok? Mi vagyunk.
[edit] English
Thou see, my brethren, with thy eyes, what we are! Lo (and behold), we are dust and ashes. His divine grace he (God) first made our ancestor, Adam, and given him the Paradise for his home. And on all the fruits of the Paradise, he (God) bade him, to liveth. Forbidding the fruit of one tree only. Yet telling him, why he shall not eat: "Lo (and behold), on the day you eat of this fruit, shall thou die the death of deaths." He had heard of his death from his Creator-God, yet he forgot. He yielded to the Devil’s allurement, and ate of the forbidden fruit, and in that fruit he partook of death. And so bitter was the juice of that fruit, it burst their throats. Not only for himself, but for all his race he ate death. In anger, God cast him into this world of toil, and he became the nest of death and damnation, for all his kind. Who shalt be those? We are them.
[edit] External links
|
|||||||||||||||||||||||
